ἐπεί
conj. (ἐπί, εἰ),
when, since;
1. of time, when, after: Lk 7:1 (Rec., WH, mg.).
2. Of cause, since, because: Mt 18:3221:4627:6, Mk 15:42, Lk 1:34, Jo 13:2919:31, Ac 13:46 (Rec., WH, mg.), I Co 14:12, II Co 11:1813:3, He 5:2, 116:139:1711:11; ἐ. οὖν, He 2:144:6. With ellipsis, otherwise, else: Ro 11:6, 22, He 9:26; ἐ. ἄρα, I Co 5:107:14; introducing a question, Ro 3:6, I Co 14:1615:29, He 10:2 (cf. IV Mac 1:33 2:7 2:10 4:24, 26).†