κατηγορέω, -ῶ
(< κατά, ἀγορεύω), [in LXX: Da LXX 6:5(6), I Mac 7:6, 25, II Mac 4:47 10:13, 21, IV Mac 9:14*;]
to make accusation, accuse,
(a) in general: absol., Ro 2:15; c. gen. pers. (cl., WM, 254), Jo 5:45; irreg. c. acc. pers., Re 12:10;
(b) before a judge: absol., Ac 24:2, 19; c. gen. pers., Mt 12:10, Mk 3:2, Lk 6:711:54 (WH, txt., R, om.), 23:2, 10, Jo 8:[6], Ac 25:528:19; id. c. acc. rei (cl., but v. WM, 254), Mk 15:3, 4; c. gen. rei (Dem.), Ac 24:825:11; seq. περί, c. gen. rei (Thuc., viii, 85), Ac 24:13; c. acc. rei, seq. κατά c. gen. pers. (WM, § 28, 1), Lk 23:14. Pass. (Bl., § 54, 3), seq. ὑπό c. gen., Mt 27:12, Ac 22:30; ὁ κατηγορούμενος, Ac 25:16.†