πειθαρχέω, -ῶ
(< πείθομαι, ἀρχή), [in LXX: Da LXX 7:27 (שְׁמַע), Si 30:38 (33:28), I Es 8:94*;]
to obey one in authority, be obedient: Tit 3:1; c. dat., Ac 27:21; θεῷ, Ac 5:29, 32.†
G. Abbott-Smith's A Manual Greek Lexicon of the New Testament
πειθαρχέω, -ῶ
(< πείθομαι, ἀρχή), [in LXX: Da LXX 7:27 (שְׁמַע), Si 30:38 (33:28), I Es 8:94*;]
to obey one in authority, be obedient: Tit 3:1; c. dat., Ac 27:21; θεῷ, Ac 5:29, 32.†