Dictionary entry

ὑπήκοος

G. Abbott-Smith's A Manual Greek Lexicon of the New Testament

ὑπήκοος, -ον

(< ὑπακούω), [in LXX: Jo 17:13 (לָמַם) Pr 21:28 (שׁוֺמֵעַ), etc.;]

giving ear, obedient, subject: Phl 2:8; c. dat. pers., Ac 7:39; εἰς πάντα, II Co 2:9.†