† ὑστέρημα, -τος, τό
(< ὑστερέω), [in LXX: Jg 18:1019:19, 20, Ps 33 (34):9 (מַחְסוֹר), Ec 1:15 (חֶסְרוֹן), II Es 6:9 (ὑ. εἶναι, חֲשַׁח) *;]
(a) that which is lacking, deficiency, shortcoming: c. gen. poss. (pron. poss.), I Co 16:17, Phl 2:30; c. gen. rei, Col 1:24, I Th 3:10;
(b) need, want, poverty (Ps 33 (34):10, Jg 18:10, al.): Lk 21:4, II Co 9:1211:9; opp. to περίσσευμα, II Co 8:13, 14 (eccl.).†