ἀκάθαρτος, -ον
(< ἀ- neg., καθαίρω), [in LXX chiefly for טָמֵא;]
unclean, impure;
(a) physically (LS, MM, VGT, s.v.);
(b) ceremonially: Ac 10:14, 2811:8, I Co 7:14, II Co 6:17, Re 18:2;
(c) morally: Eph 5:5, Re 17:4; c. πνεῦμα, as always in Gosp., Mt 10:112:43, Mk 1:23, 26, 273:11, 305:2, 8, 136:77:259:25, Lk 4:33, 366:188:299:4211:24, Ac 5:168:7, Re 16:13 (cf. Cremer, 320).†