ἀστεῖος, -ον
(< ἄστυ, a city), [in LXX: Ex 2:2 (טוֹב), Nu 22:32 (οὐκ ἀ.ירט), Jg 3:17 (בָּרִיא), Jth 11:23, Da LXX, Sus 7, II Mac 6:23*;]
1. of the town.
2. (Like Lat. urbanus),
(a) courteous,
(b) elegant (in π., of clothing, MM, s.v.), comely, fair (as in Ex 2:2), He 11:23, Ac 7:20.†