σταυρόω, -ῶ
(< σταυρός), [in LXX: Es 7:9 (תּלה), Es 8:13 *;]
1. to fence with pales, impalisade (Thuc.).
2. In late writers (Polyb., FlJ; but ἀνασταυρόω is more common) to crucify: c. acc. pers., Mt 20:1923:3426:227:22 ff. 28:5, Mk 15:16 ff. 16:6, Lk 23:21, 23, 3324:7, 20, Jo 19:6 ff., Ac 2:364:10, I Co 1:13, 232:2, 8, II Co 13:4, Ga 3:1, Re 11:8; metaph., Ga 5:24 6:14.†