μονογενής, -ές
(< μόνος, γένος), [in LXX: Jg 11:34, Ps 21 (22):2024 (25):1634 (35):17 (יָחִיד), To 3:15 6:10, 14 8:17, Wi 7:22, Ba 4:16*;]
only, only begotten (DCG, ii, 281), of sons and daughters: Lk 7:128:429:38, He 11:17; of Christ, Jo 3:16, 18, I Jo 4:9; μ. παρὰ πατρός, Jo 1:14; μ. θεός, Jo 1:18.†